Fészekrakók - Célok, szolgáltatások

Célok

A Csereháti Településszövetség a szegénység és társadalmi kirekesztõdés elleni hosszú távú stratégia megvalósítását kívánta elindítani.olyan közösségi vállalkozás és háttérszolgáltatások létrehozásával, melyek által a roma közösség képessé válhat régi parasztházak felújítására és vályogból épült modern öko-házak építésére, hagyományos használati eszközöket elõállító kézmûvesség mûvelésére és a turisztikai vonzerõ növeléseként, valamint a tájfenntartó gazdálkodás részeként a települések zöldterületeinek igényes alakítására, gondozására.

Eredményként olyan létesítmények, szolgáltatások kezdenek mûködni, melyek végsõ soron hozzájárulnak a népesség munkavégzõ és önszervezõdõ képességének erõsödéséhez, valamint a települések fizikai környezetének vonzóbbá válásához, melyek együttesen a térségbe irányuló befektetések növekedéshez, ezáltal a további munkalehetõségek és komfortosabb életkörülmények kialakulásához vezetnek.

Indoklás

A Cserehát aprófalvas térsége az ország legelmaradottabb területei közé tartozik, ahol minden probléma koncentráltan van jelen. A tradicionális mezõgazdaság háttérbe szorulását követõen újabb gazdasági tevékenységek tartósan nem alakultak ki. A népesség számára az elmúlt 50 évben a mezõgazdasági szövetkezetek, a térségtõl távoli bányák és nehézipari üzemek, valamint a hiányosan kiépült közszolgáltatások nyújtottak munkalehetõségeket. A 90-es évektõl az elsõ két lehetõség is beszûkült, jószerivel csak a helyi közszolgáltatás maradt az egyetlen foglalkoztató. A munkanélküliség aránya meghaladta a 30 %-ot, bár ennek már csak töredék részét képezik a regisztrált munkanélküliek. A romák népességen belüli átlagosan 40%-os aránya következtében a munkanélkülieknek is kb. 60%-a roma származású. A romák körében a munkanélküliség kb.: 80%.

A munkanélküliségi problémák kezelésével a helyi önkormányzatokon kívül a Megyei Munkaügyi Központ encsi és szikszói kirendeltsége és - alapcéljaival megegyezõen - a Csereháti Településszövetség foglalkozik. Az ingázás feltételeinek javításán túl, a helyi foglalkoztatási lehetõségek bõvítése a helyi piaci szükségleteket kielégítõ szolgáltatásokból és a külsõ piaci igényekre épülõ, a környezet szennyezetlenségét kiaknázó élelmiszergazdasági, erdészeti-faipari, kézmûipari és turisztikai tevékenységek fejlesztésétõl várható. Az aprófalvas jellegbõl adódóan azonban csakis kisméretû, jelentõs részben önfoglalkoztató vállalkozásokra számíthatunk. A munkaerõnek tehát hosszú távon számolnia kell azzal, hogy a hagyományos alkalmazotti viszony helyett a munkahely kialakításában önállósulnia kell, saját magának kell a foglalkoztatási lehetõségeket megteremtenie

A szélsõségesen magas munkanélküliség enyhítésében a térség jelen állapotában külsõ befektetõi tõkére alig számíthat. A közelmúltban megvalósult gyümölcstelepítések mellett a feldolgozóipar bármely ágazata a meglévõnél fejlettebb infrastruktúrát és koncentráltan megjelenõ, felkészült munkaerõt kíván. Ugyanakkor a "természetalapú" és a szociális ágazatokban a terület kiváló adottságokkal rendelkezik. A fiatalok ismét felélénkült elvándorlása következtében fokozatosan csökken, illetve átalakul a helyi adottságokban rejlõ fejlõdési potenciál kiaknázásába bevonható munkaerõ-állomány. A településeken a munkaerõ-piac jelentõs hányadát ma már romák alkotják. Így a térség fenntartható fejlõdése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mire képes ez a munkaerõ, milyen mértékben akar és tud részt venni a helyi erõforrások hasznosításán alapuló, saját maguk eltartásához és a nemzet gyarapodásához vezetõ gazdasági tevékenységekben.

A térség elõnyei pontosan ugyanarról a tõrõl fakadnak, mint a hátrányai. Az, hogy a csereháti aprófalvakat elkerülte a modernizáció, a munkahelyek hiányán túl a táj és a falvak hagyományos építészeti arculatának megõrzését is eredményezte. Térségfejlesztési stratégiánkban egyértelmûen eme örökség megõrzése, a hagyományos formák új tartalommal való megtöltése és a környezetbarát-technológiák újrahonosítása mellett tettük le voksunkat. Bár ma még meglehetõsen sok a lakatlan, lepusztult lakóház, az aprófalvakban található ingatlanok iránt máris, és a jövõben még inkább nõ a kereslet. A régi parasztházak felújítása, új funkcióknak való megfeleltetése különleges szakértelmet követel és a javításokhoz vályogtéglára van szükség. Ugyanakkor nem csupán a régi házak felújításával számolunk. A táj fenntartása, a természet és a kulturális örökség hasznosítása fiatal, a fenntartható fejlõdés mellett elkötelezett munkaerõt követel. Számukra új házak építése is esedékessé válik. Ezek pedig környezetbarát megoldásokkal, vályogból épített öko-házak lehetnek.

A turizmus, a termékek helybeni értékesítése és a lakóhelyfunkció erõsítés egyaránt megköveteli a települések arculatának formálását, a falvak csinosítását. Jelenlegi állapotukban a települések rendezetlen hatást mutatnak, a falu lakói nem egyformán érzik magukénak a közterületeket. A lakóházak és középületek, valamint az utak és járdák mellett a zöldterületek formálják leginkább a faluképet. A virágosítással, parkosítással feljavított településkép, a kiirtott parlagfû és gondozott táj nem csak az idegenek számára mutat szebb képet, de a helyiek egészségi állapotának, önbecsülésének, igényességének, komfortérzetének javításához is jelentõsen hozzájárul.